Micsiná'

Igaz, a cím egyet, de az előző idetartozó bejegyzésem kettő hónapot ír. Ebbe a kategóriába tartozik a majálisi is, de hát most nem így sikerült. Egy hónap telt el. Szombaton már június.

Már jó régóta nem jelentettem, (tulajdonképpen rendesen el voltam foglalva), de ma van a majális, és én koncerten voltam. Egy jó kis kolbász-evős, iszogatós koncerten. Előadók egyike: Pál Dénes.

Észak-Amerika. A lehető legtökéletesebb útvonal. Illetve körútvonal. Kövesd a vonalat, és lásd a világot.

Hát, kimaradt pár nap, de nem lehet mindig minden különleges - viszont mindenben van valami különleges. A mostani hétvégém sem "punnyadásról" fog szólni. Még nem voltam ilyenen, de nyitott vagyok az újdonságokra.

Imádom az ásványokat. Azt a rejtélyes csillogást a belsejükben. Hogy évezredekig rejtőznek, és várnak, hogy valaki megismerje igazi én-üket. Hogy többek, mint egy darab kő. És hogy egy darab kő is lehet ásvány. Ez a hely tökéletes eme természeti kincsek megszemlélésére. - És ha nem bírja ki az ember, akkor haza is vihet az ember párat... - Khm, én...

Hogy is kezdjem... Nem tudom mennyire híres ez a 'sport', de ha valaki mondaná, ÉN űztem azelőtt, hogy híres lett. Izgalmas, néha viccesen reménytelen, nem kell hozzá engedély, és boldogság. Komoly tömegeket lehet vele kihúzni a vizekből, akár 650kg-ot is! Keress rá, és tisztítsd a vizeket!

Sok különböző sportot kipróbáltam már, aerobikoztam, karatéztam, úsztam. Hosszútávon egyik sem fogott meg, ez lehet azért, mert akkor még nem értettem meg a lényegüket, vagy nem tiszteltem a hátterét (pl.: karate). De ez. Az íjászat a családomhoz fűz, a természet, a napfény - mind-mind csodálatos emlékeket idéz fel bennem. Szüleimnek reflexíjaik...