Farsangi Bál

Következő esemény.

Na igen. 24-én elmegyek. 50s-60s lesz a téma, és nagyon várom már. Egyedül az  "gond" (amit nagyon bírok), hogy el kéne hívni Giovannit. Barátnék igyekeznek rábeszélni...

Nem, nem fogom, a napokban történt ez a beszélgetés Apámmal:

Apa: Na, és akkor meddig is fogod korrepetálni?

Én: Hát, talán félévig...?
Apa: Jó, de akkor fejezd be, mondd neki hogy nem tudod tovább... Sok lesz a dolgod.
Én: Jó, megmondom.
Apa: *kis csend* De... Ugye te és [Giovanni]... Ugye te nem...?
Én: *belül mosolyogva, kívül igyekezve meggyőző undorodó arcot vágni* Nem. Nem.
Apa: Jó, mert.. Nem szeretném hogy te... Mi azzal a családdal.. Na, szóval jó.

Na igen. Életem első ilyen témájú... Nem is inkább ennyire személyes példával fűszerezett beszélgetése volt. Legalábbis Apámmal. De valamiért élveztem. Utána csalódott és kétségbeesett lettem, de a beszélgetés idejére nagyon jó volt. Aztán belegondoltam, ezzel teljesen kiesett a nyeregből Giovanni. Mármint soha. Soha nem fogja elnyerni a szívemet. Túl a barátságon. Mert egy gyerekkori barátom marad. 

Rájöttem:

"Apának olyan fiút kell hozni, aki nincs eleve a Halállistán. - Mondjuk amint lesz ilyen, azonnal rákerül, de legalább az első benyomás erejét adjuk meg szerencsétlen fiúnak..."

Szóval nem tudom mi lesz. Már biztos, nem kavarok bele azzal, hogy elhívom. Még úgyse, hogy mindenkinek úgy állítom be, ezzel a húzással nyerek meg egy fogadást. Nem, nem vagyok elég tökös. - Vagy ezzel vagyok elég tökös.