Debrecen

Csak négyen. Csak az út. Nem készülünk rá. Nem vásárolunk be. Csak megyünk. Kalandozunk, felfedezünk. A szabadság. Az elkülönülés. Nincs internet, nincs telefon. Épp ezért írok előtte, és majd két nap múlva utána.

200 km száguldás.

2 nappal később:

Újra itthon vagyok. Az elmúlt napokban egy egyszerű, olcsó kiránduláson vettem részt. Első állomásunk (az útközben levő egy-két benzinkúttól eltekintve) Debrecen viszonylag apró állatkertje volt. Itt töltöttük a nap nagy részét, és meglátogattuk Debrecen "állatsztárját" a lemur ikreket is. A szállást elfoglalva még körülnéztünk, egy irtó finom és hangulatos kis étteremben vacsoráztunk, aztán nyugovóra tértünk. 

A második, és egyben az utolsó napon a híres debreceni múzeum látogatói voltunk, és az egyiptomi vándor kiállításon, és a különböző állandó kiállításokon kívül a három csodálatos Munkácsy műveket is megcsodálhattuk, ráadásul világításos tárlatvezetéssel.

A visszaúton édesapám nosztalgikus emlékei érdekében meglátogattuk az utunkba eső jobbféle gyorséttermeket is. - khm, az egészséges életmód javára. Persze.:)